Ashley Danielle Hudson

Külső, belső

Ember vagyok, tehát nem tökéletes, de tökéletlenségemben ez a tökéletes. Adott egy angyali arc, zöld szemekkel és barna hajzuhataggal. Hajam általában kiengedve omlik vállamra, elrejtve füleimet. Ritkán kötöm fel, s olyankor valami díszítést teszek bele.
Testalkatom nőies, bár magasságban kissé elmaradok a 157 centimmel. Kicsi alkatomat jól kompenzálja formás domborulataim. Méreteimnek köszönhetően könnyen találok magamnak rejtekhelyet.
A ruházat nálam kedvtől függően megy, szekrényemben a sportostól egészen a visszafogott stílusig található ruhák százai. Előszeretettel viselek ruhákat, különböző kiegészítőkkel. Gyengéim a sapkák, és a fülbevalók.
Sminkem nem túl kihívó, szeretem a természetességet. Különleges alkalmakkor igazán kicsípem magam. A lábbeliknél igen válogatós vagyok, nem veszek fel akármit a lábamra, fontos a kényelem.
Most, hogy elmeséltem milyen is vagyok kívülről, menjünk beljebb. Érzékeny lélek vagyok, aki hamar megbántódik, de könnyen bocsájtok. Nem tartom magam egy hárpiának, általában jól kijövök az emberekkel. A barátaimért ölök, de ha hátba támadnak, akkor jobb, ha elmenekülnek.
Az a típus vagyok, aki órákon keresztül segít másokon, s képes vagyok átérezni helyzetüket. Együtt sírok a sírokkal és együtt nevetek az örülőkkel. Türelmes lény vagyok, nehezen lehet kihozni a sodromból. Nem szeretem a beképzelt embereket, hisz nem jobbak, sőt egyesek rosszabbak, mint az átlagember.
Célorientált vagyok, mindent megteszek, hogy elérjem az általam kitűzött célt. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy én akartam volna, nem borulok ki, hanem addig folytatom, amíg nem jön össze.
Szerető típus vagyok, közel engedek magamhoz mindenkit, aki megérdemli. Szeretek az a lány lenni, akit nem ismer az egész iskola, s nem beszélik ki a magánéletemet. Egyszóval szeretem az egyszerű életet, bár ez megváltozott.

Előtörténet/ szerepjátékos plda

Szakadó esőben olyan pompás hazamenni. Mintha ez lenne a legszebb dolog, amit ember csinálhatna. Mondjuk, az lenne, ha nem egyedül baktatnék, átázott cipővel. Isten hozott a szinglik gusztustalan életébe, ahol a párod egy porcica. Utálok szinglinek lenni, olyan sebezhetőnek érzem magam. Főleg, hogy a barátnőim tele vannak pasikkal, én pedig gyertyatartónak érzem magam. Semmi értelme ennek az egésznek, jól kéne, érezzem magam a bőrömben, pedig olyan rohadék ez az egész élet.
Fülesemmel fülemben, maxra tekert hangerővel ballagok hazafele, s az úton száguldozó autókat nézem. Egy hatalmas feketített ablakú autót szúrtam ki magamnak, azt néztem, ahogy közeledik felém, s BUMM. Hatalmas sebességgel ment bele egy pocsolyába, aminek tartalma mind rám került. Nem elég, hogy a cipőm átázott most még tüdőgyulladást is kapok. PAZAR! Főttem az idegtől, s elkezdtem gyorsabban menni. Hirtelen, ahogy mérgelődtem magamban megáll mellettem az az autó, és kiszáll belől egygörög isten. Elkerekedett szemekkel nézek rá, nem tudom elhinni, hogy egy ilyen… valaki képes volt utánam jönni. Hirtelen közelebb jön, és megszólal egy őrjítően szexi brit akcentussal. Én is a Brit szigeteken születtem, pontosabban Doncasterben, de nekem nem volt ilyen akcentusom. Ez pedig iszonyatosan bántott.
-Elnézést, hogy összevizeztelek, nem volt szándékos. –mondta mosolyogva, majd egy másodperc alatt rám terítette kabátját. Ledöbbentem. Köpni, nyelni nem tudtam abban a percben. Jobban megnéztem az arcát, s csak akkor jöttem rá kivel is állok szemben. Ő volt az egyik leghíresebb énekes, s most itt áll előttem bocsánatot kérve. Megáll az eszem!
-Nem tesz semmit, megesik Mr.[F/n] -mondtam kissé zavarban, s ránéztem. Szemeit tekintetembe fúrta, s csak mosolygott. Azt hiszem, van valami rajtam, ami nem kéne. Gyors megigazítottam a hajamat, s próbáltam természetesen viselkedni, már amennyire kitelt tőlem. Nem voltam sose az az izgulós fajta, de most, hogy Ő áll itt előttem, az évszázad pasija, aki után lányok ezrei ölnének, bizony előhozta belőlem. Megint beszélni kezdett, megkért, hogy ne tegezzem, s megkért, hogy hadd vihessen el haza hozzá, hogy megtörölközzek és én bele mentem. Pedig én nekem is volt, hogy hova menjek, de abban a percben nem érdekelt. Anyáék úgyis megbeszélésen lesznek, vagy tudom is én hol. Nem könnyű, ha az embernek híres producer szülei vannak, akik a legújabb filmeket és a jobbnál jobb videókat csinálják. Egy gond van, mégpedig az, hogy nincs idejük az egyetlen gyermekükre. Legalább másnak nem kell elviselni a hiányukat, én pedig próbálom megszokni.
Kissé félve ültem be mellé, de nem volt olyan szörnyű. Hamar odaértünk a lakásához, s elkerekedett szemekkel néztem szét. Legénylakáshoz képest hatalmas tisztaság volt. Én még ellettem volna a dolgok nézegetésével, de ő gyors berohant egy szobába és pár perccel később egy melegítőgatyával és egy kötött felsővel jött vissza. Az egész éjszakát nála töltöttem, s együtt aludtunk el a kanapén.

Elfogadva!

Egyszerűen fantasztikus volt az írás amit össze hoztál. Most nem kezdem el részletezni, mert akkor sosem fogok végezni csupán csak annyit mondok, hogy nyomás a foglalókhoz utána keress játszótársakat és vesd bele magad Hollywood izgalmas életébe, mint Városlakó.