Annabelle Pierce- legkisebb kiadású Pierce megérkezett

A külsőm: Nem is tudom hol kezdjem. Tudni kell valamit rólam, van egy ikertestvérem… Hogy ez mit jelent? A külsőnk szakasztott ugyan olyan. Én ezt nem bánom! De akkor bele is vágok: ha szembe jönnél velem az utcán így ismernél fel: Hosszú mogyoró barna, egyenes hajam van. (Szeretem hangsúlyozni, hogy egyenes, mert a tesómé göndör) Két szép nagy barna őzike szemem , ami csillog az ártatlanságtól. A szempilláim igencsak dúsak, a lehető legbarnább árnyalatban pompáznak. Az orrom picit pisze, régen apukám emiatt pisze királynőnek is hívott. A testem igazán formás és karcsú hála a ritmikus sport gimnasztikának, amire kiskoromban jártam. Ami kicsit furcsa, hogy szerintem iszonyat nagy lábam van, de Anna és a másik tesóm, Vic is azt hangoztatja, hogy ez nem igaz. A ruhatáramban főként farmerok és rövid ujjú pólók vannak, de az ünnepségekre mindig kirittyentem magam. A smink nem túl jó barátom, de ha kell természetesen alkalmazom.
A bennem rejlő… valami: Nem vagyok az a nagyon nyitott típus ebben abszolút eltérek Victorie-től és Anna-tól is. Sokkalta jobban szeretem behúzni a kis cica farkam. Arra törekszem, hogy megfeleljek a lehető legtöbb embernek. Szerintem az önbizalmam sem valami sok. Csak az ikertesómnak hiszek, az ő biztatása nekem elengedhetetlen. Nem mondanám magam egy depressziós típusnak, csak ha nem muszáj nem mutatom meg a fogam fehérjét. Gondolom ez érthető. Nagyon fontos nekem a család és a barátok nélkülük semmit sem érek.

Los Angeles 1998
A világra jövetelem napja, avagy nap mikor megszülettem. Nem sok mindent tudok mesélni erről a napról. Összesen két képem van a születésemről, a két baba, ahogy a pólyába be vannak takarva… Akkor olyan kis védtelenek voltunk, én és Anna…. Furcsa lenne a születésre emlékezni, de jó biztos, hogy nem. Jó védtelennek lenni, gyermekinek és naivnak… a világ ekkor szép, na meg könnyű.
Mostanság
Mi a fenéért is vagyok itt Hollywoodban? Mert szeretem a nagy fehér betűket? Naná, hogy nem! Anna miatt vagyok itt, mert képtelen vagyok az ikertesóm és a megérzéseim nélkül élni.
Nem tudom mi ez amit most átélek, pillanatnyi ötlet, sugallat, érzés. Hogy Los Angelesből induljak a tesóm után Hollywoodba? Nem tudom. Mindenestre most itt vagyunk és ki kell élvezni…. Legalábbis a nővérem, szerint. Lassan nyílik a zár és gyorsan feleszmélek. Ledobom a kezembe lévő párnát és az ajtóhoz rohanok.
- Anna?!- teszem fel a kérdést, mert nagyon utálom, amikor megpróbál megszívatni. A tesómra leszek figyelmes. Az arcán semmi arckifejezés?! Ezt még a mai napig nem tudom értelmezni... Pedig én általában nagyon jól kiigazodom rajta.
- Valami baj van? Mesélj!- dőlök oda hozzá, hogy kicsit megsimogassam. Nagyon nem szeretem ha rossz a kedve. Sosem voltam valami jó téma terelő, de nem lehet mondani, hogy nem próbálkozok…
- Inkább mesélj, ma milyen „lencse akció” volt?- teszem fel a buta kérdést. Emlékszem ezt a „szakszót” még akkor találtam ki, amikor a paparazzi ''kiképzés"-en volt és levelekbe írta le mi is a helyzet. A leveli olyan magányosak voltak, én már csak tudom miért, hisz az ikreknek van egy ilyen hetedik érzékük. Visszatérve a lényegre, a tesómat azóta nem láttam ilyen magányosnak mióta meg nem érkeztem ide Hollywoodba.
Soha nem gondoltam volna, hogy nekem kell, majd őt felvidítanom.
- Na, de komolyan. Nem azért jöttem ide, hogy nézzem hogyan itatod az egereket.- húztam egy kis mosolyt az arcomra., hisz tudtam, hogy Anna nem olyan, csak ha nevetést mondom akkor hazudnék, hisz most nem tűnik boldognak. Majd Victorie jutott rögtön eszemben.
- Arra gondoltam talán én is elvégezhetném azt a tanfolyamot, tudod amelyikről írtál. Akkor talán én is közelebb lehetnék hozzád, és a nővérünkhöz is!- kérdezem bamba fejjel, mert tudom, hogy az a nézésem röhejes. De a szándékom komoly volt.
- Bell’s ez nem poén.- dől el a tesóm a kezemből és úgy hallom, mintha szipogna.
- Nem is ez volt a vicc része.- vonom fel a szemöldököm. Tényleg nem szántam annak. Jó tudom, hogy én nem vagyok az a határozott karakán típus, mint ő, de akkor is. Szerintem nem egyszer mutattam már meg, hogy a családért mindent! Például ezzel a lépéssel is, idejöttem, mert éreztem neki rossz….
Tényleg jó lenne újra gyereknek lenni és naivnak lenni. De már nem vagyok az. Nekem is, mint a legkisebb Piercenek benőtt a feje lágya és vállalom a tetteim következményét.
Ezért jöttem Hollywoodba!

Elfogadva!

Hűha, kis létedre egy nagyszerű ET-et hoztál össze! Egyszerűen nagyon szépet hoztál össze. Tetszett az ahogyan fogalmazol és a leírásaid is nagyon szépek voltak.
Örülök, hogy végre az egész családot itt tudhatom. Kicsit izgulok, hogy mint a legnagyobb Pierce vigyáznom kell rátok, de megpróbálkozok vele
Nyomás foglalózni és vesd bele magad a játékba!!! Remélem majd találkozunk egymással