Faith Shannon Siggers

Külső:
Nem vagyok túl magas, bár nem veszek el a tömegben. Olyan közepesnek mondanám magam. Alakom nőies, amire büszke is vagyok. Régebben emiatt anyámék mindenféleképpen azt akarták, hogy modellkedéssel foglalkozzak, bár nekem eszem ágában nem állt. Sosem lett volna erőm koplalni.
Szemeim barnák, arcomat hosszú, szintúgy barna hajam keretezi, mely majdnem leér hátam közepéig. Ha valaki hozzányúl a hajamhoz az engedélyem nélkül, az készítheti a végrendeletét.
Öltözködésem nőies, bár hétköznapokon inkább hordok az utcán egyszerűbb és kényelmes farmereket egy tornacipővel, mintsem elegáns ruhát magassarkúval.
Sminkelni szoktam, ám sosem viszem túlzásba. Szeretem tartani a mértéket, sosem esek át a ló túloldalára, már csak azért sem, mert szerintem ronda, meg nem is szeretném egy címlapon látni.

Belső:
Régen egy szende, elveszett kislány voltam, azonban mára teljesen megváltoztam.
Kisebb koromban nem igazán voltam társasági ember. Sokszor csúfoltak, mert egyedül voltam, strébernek is hívtak, mert jól tanultam.
Gimiben elkezdtem dráma szakkörre járni, ahol már kicsit nyitottabb voltam. Azt mondták, hogy tehetséges vagyok, úgyhogy folytattam, nem érdekelt, hogy mit mondanak az emberek, hogy milyen vagyok a való életben, csak az, hogy végre volt valami, amit szerettem csinálni és jó is voltam benne. Itt fejlődött leginkább a személyiségem. Elkezdtem társaságba járni, sokkal életvidámabb lettem és megszerettek az emberek, ezáltal én is máshogy viszonyultam másokhoz. Társasági lény lettem, megjött a humorom is, megszerettem a bulikat.
Mindig is rendkívül izgulós voltam. Talán életemben akkor izgultam a legjobban, amikor végzős voltam és híres producerek jöttek a sulinkba színészpalántákat keresni. Pontosabban egyet, akit felkarolnak, de erről majd később...
Amióta híres lettem, megesik, hogy néha kicsit szétszórt vagyok, de igyekszem mindent rendben tartani. Vidám vagyok, élvezem az életet, szeretem a munkám és szeretek néha bulikba eljárni. Szerelembe nehezen esem, de ha ez megtörténik, akkor az nagyon erősen és sokáig él bennem...

-Mindenki a helyére, itt vannak a vendégeink, a nézők és mindenki, aki számít! – kiáltotta el magát Mrs. Darcy, a dráma szakkör vezetője.
Két hete volt, hogy közölte, a mostani színdarab premierére eljön pár neves producer, akik kiválasztanak egy valakit, akit tehetségesnek gondolnak és őt felkarolják, elindítják a filmes karrierét. Mrs Darcy elsősorban engem és Kathrine-t ajánlott be a producereknél.
Kathrine az a fajta lány, akit az ember a háta közepére sem kíván, viszont tehetsége miatt elviseli. Egy kis kígyó, ha lehet így fogalmazni. Mindenkit csak kihasznál, érdekbarátságokat köt, akit csak tud, megaláz, ahogy azt korábban velem is tette.
A már nem fiatalnak mondható Mrs Darcy vezényszavára mindenki a helyére sietett és vártuk, hogy elhúzódjon a függöny, ám előtt még a szokásos felkonferáláson is túl kellett esni.
-Kedves vendégeink, köszönjük, hogy elfáradtak ide ma este! Nem szeretném húzni az időt, de pár szót mégis megejtenék darabunkról. Hónapok óta készülünk erre a mai estére. A tehetséges diákok közül is a legtehetségesebbeket válogattuk össze erre az alkalomra. Hihetetlen nagy munka van beágyazva ebbe az egy előadásba, rengeteget dolgoztunk a díszlettel, a jelmezekkel, a szereplők folyton a szövegeiket tanulták, ám én mégis úgy gondolom, hogy a belefektetett energiából ami a legnagyobb értéket képviseli az az akarat és a teljesítésvágy. Nem is szaporítom tovább a szót, kezdődjön hát a darab! – a szokásos tapsvihar és éljenzés után a nézőtér elcsöndesedett, elsötétedett, majd a függönyt elhúzták és megkezdődött a küzdelem a producerek kegyeiért.
Borzalmasan izgultam. Még sosem volt bennem ilyen izgalom. Erre örökre emlékezni fogok. A szívem a torkomban dobogott, a gyomrom liftezett, mint az őrült, éreztem, ahogy lassan elönt a forróság és ennek fényében még a reflektorok is lassan ránk irányultak. Vettem egy mély levegőt és megpróbáltam a bennem lakozó stresszt leküzdve kihozni magamból a legjobbat.
Igazából úgy éreztem, hogy nincs esélyem. Kathrine amilyen visszataszító, olyan jó színésznő. Mindig minden főszerepet megkapott, kivéve most, mert most két női főszerep volt. Amennyire akartam ezt az egészet, annyira féltem is tőle…
Mire észbe kaptam, a darab utolsó sorait adtuk elő, amit csak annyit jelentett, hogy végre túl vagyunk az egészen. Hangos üdvrivalgás volt hallható az egész színházteremben, a nézők felállva tapsoltak. Ezek szerint nem szúrtuk el…
Két hét múlva megjött a döntés, amire nem számítottam. Engem választottak. Örömömben talán még levegőt is elfelejtettem venni…
Így történt hát, hogy én híres lettem. Egyre nagyobb szerepeket kapok, leginkább főszerepeket, de egyre jelentősegg filmekben szerepelhetek. Nem is tudom, mi lenne most velem, ha nem kaptam volna meg akkor a lehetőséget erre az egészre. Talán dráma szakkört vezetnék vagy nem tudom…

Elfogadva!

Még szép, hogy el lettél fogadva. Nyomás kislány a foglalókba és menj a játéktérre.
Figyelmedbe ajánlom a Karácsonyi Álarcost Bált