Allie Knight ~ KÉSZített egy fotót Simon Cowellről

Külső: Hosszú, vörös hajam van, amihez tökéletesen illő barna szemek társultak születésemkor. Nem mondanám magamat olyan jaj, de magasnak, de alacsonynak sem. Van olyan, hogy közepes magasság? Mert ha igen én azzal rendelkezem. Ez így pont jó. A testalkatommal nem igazán vagyok megelégedve, ami azt jelenti van egy kis pocakom, amit ha tudnék már rég leadtam volna, de nem nagyon sikeredik, emiatt ha ki kell öltözni mindig feszültebb vagyok.

Belső: Mindent megkapok, amit csak akarok és jó paparazzihoz híven így is állok hozzá az élethez. Hogy tudnék csinálni olyan jó botrányos fotókat a különböző beképzelt hírességekről ha nem ilyen lenne a hozzáállásom? Ami pedig a többi tulajdonságomat illeti: kedves- már akivel- , de egyébként bunkónak is mondható vagyok. Ahogy te állsz hozzám én úgy hozzád. De első percben én próbálok kedvesen a közeledbe férkőzni, de ha egy elkényeztetett, nagyképű és mindezek felett bunkó celeb vagy, akinek valószínűleg semmi tehetsége ne várd a jót tőlem. Csinálok rólad egy képet és mit sem foglalkozva veled lelécelek. Elvégre a legfontosabb számomra a munkám a munka alanyokkal pedig nem igazán ér kedvesnek lenni. Mint a kutyák én meg az idomár.

Hollywood- Los Angeles- utcái hírességektől nyüzsögnek és az én dolgom észrevenni őket. Mit csinálna egy jó paparazzi ha nem kínos fotókat készítene a kedvenceitekről? Lehet engem áldani és utálni érte. Minden nap osonva koptatom az imént említett utcákat kezembe a fényképezőgépemmel. Szemfülesen figyelek minden elhaladó embert hát ha egy hírességgel akadok össze ismét. De ha Los Angelesben élek miért nem akarok én híres lenni? Ez egyszerű: utálom a reflektor fényt, nem szeretek a középpontban lenni, mindig is kis visszahúzódó személyiség voltam. Emlékszem kis koromban sokszor ki is közösítettek emiatt, amit akkoriban elég nehezen fogadtam és eléggé magamba zuhantam. Talán még kicsit depis is voltam, de szerencsére mára már úgy ahogy, de rendbe jöttek a dolgok. A fényképezés volt mindig is a szenvedélyem, ezért kezdtem bele. Gimi első osztályban befizettem egy fotó művész tanfolyamra, ahol minden akadályt sikeresen vettem és ott rögtön tudtam: Ezt kell csinálnom, ez a szenvedélyem. Ha már a szenvedélynél tartunk régebben erős bagós voltam és mindenféle gondok lettek a tüdőmmel, míg végül meg nem állapodott az aszthmánál. Szóval most már minden sportos tevékenységre jobban oda kell figyelnem. Legalábbis próbálkozok, de nem olyan könnyű. Mai napig van, hogy, amikor egy híres embert kergetek kifulladok és szükségem van a pipámra, hogy folytathassam pár perc elteltével a már elkezdett dolgot.


A képeim a Los Angeles Time- ban szoktak megjelenni, ahol már évek óta dolgozom elismert paparazziként. Ha így folytatom még a végén ebből leszek híres, aminek örülnék is meg nem is. Mondjuk nem hiszem, hogy annyira a rivalda fénybe helyeznének mindössze pár ember által ismert lennék, de nekem tényleg nem ez a célem, hanem az, hogy jól érezzem magam lesi fotósként és minden tökéletes legyen számomra ebben a szakmában. Most jelen pillanatban minden jónak is tűnik, de még tényleg bármi történhet a jövőben. A múltkor is egy kavarodás miatt veszélybe került az állásom, de a jó beszélőkémmel szerencsére sikerült kimagyaráznom a dolgot és most minden újból jó lett. Egyébként meg olyan sztárokat kell fotóznom, mint például Beyonce, Britney Spears vagy akár Adam Lambert. Az utóbbi egyszer sikeresen nekem dobott valamit, aminek mai napig meglátszik a helye. Az elborult agyú sztárok nem foglalkoznak azzal, hogy milyen a személyiséged csak azzal, hogy eltűntessenek téged a közelükből és sajnos ez velem már rengetegszer megtörtént hadd ne kelljen példákat sorolnom. Amúgy meg minden jó: a családommal jó a viszonyom, a munkám igazi álom számomra és a barátaim is szeretnek. Szóval nincs miért panaszkodnom.

Elfogadva!

Tetszett! Irány a foglalók völgye, s utána vesd be magad a játékba.